Rayman! Figyelsz te rám?!-na, most képzeljétek el, milyen lehet Ly... dühösen-HALLASZ TE ENGEM? FIGYELSZ TE RÁM???

Úgy látom dühös... Jobb, ha átadom a szót. Vagy menekülök!

Mivel még nagyon kicsi voltam, nem ismertem meg a veszélyt, de éreztem, hogy nagy baj lesz itt. Ottmaradtam a homokvárunk mellett. Akkor hirtelen egy fehete köpenyes valaki eltaposta a várat. Elbőgtem magam, majd felpattantam. Mit sem sejteve, hogy az illetőt bokán rúgom. Futottam sírva a palotánkba.

Anyám már tépte a haját aggodalmában, de nem engedték ki, hogy megkeressen. Megnyugodott, mikor hozzá rohantam, de ez nem űzte el Mr. Darkot.

A következő kép, amire emlékeztem, az égő városunk, és anyukám holtteste. Sírva feküdtem mellette, mert nem akartam elveszíteni, örökre otthagyni az anyukámat! De Mr.Dark kegyetlenül megölte. Már nem segíthettem rajta.

Apám azóta utál. Utál, mert nagyon hasonlítottam anyukámra! Terrorizált lekileg, esetenként meg is vert (de nagyon), de a nagyközöndég elött úgy viselkedett, mintha engem mindennél jobban szeretne. Még a kincseinél is!

Nekem pedig nem hitt senki!

Elvett egy tündérnőt, tőle született szeretett hugom, Tily. De az újdonsült királynő nem élte túl már a szülést sem.

Én neveltem fel féltestvérem, és eddig kőbe zárt szívem feloldódni látszott. Szerettem őt, nem engedtem volna el semmi pénzért! Főleg, a múltam után.

 -Nézd, Ly! Nézd! Álmok Földje! Hát nem csodálatos? -ugrált Tily örömében a hajó orrán, mikor felbukkantak a zöld partok a távolban. Igen, ott az voplt Álmok Földje!

 -Látom ám, de nagyon! -mosolyogtam és átölelem szeretett húgomat.

 A partokon óriási ováció fogadott minket. Apám szokás szerint úgy tett, mintha imádna minket, pedig Tilyt is bántotta, már jópárszor!

 -Üdv, Álmok Földje! -mondta apám és belefogott egy irtó uncsi és hosszú beszédbe a szerelemről. A kőfal újból felhúzódott szívem körül és unottan ültünk Tilyvel egy odakészített széken a fénylő napon.

 Végre kezdett nyugodni a nap, és búcsút mondott a két király egymásnak. Egy szálloda lett az ideiglenes otthonunk, egy óriási gomba-ház.

 Éjszaka hagytam, hogy Tilyt aludni tudjon. Én viszont világot akartam látni! Felvettem fekete köpenyemet és kimentem az utcára, várost nézni.

 Mondták, hogy az éjszakák veszélyesek errefelé... de én szembenéztem vele!

 Egy nagy buliba mentem, amire nem kellett meghívó, hála az égnek. Itt legalább jobban érezhettem magamat.

 Odabent minden szoba tele volt, kivéve a pult. Mindenki táncolt, kivéve egy kövér, kék békát és egy szőke hajú, karcsú ifjút. Leültem hát a közelükben és rendeltem egy limonádét.

 -Ugyanmár! Ő hercegnő, te meg utcafiú vagy! Felejtsd el!

 -De hogy? Gyönyörű volt, mint a napsugár az éjben! Globox, én még soha nem láttam nála szebb, gyönyörűbb nőt! -mondta a szőke fiú. Hegyezni kezdtem a fülem. Vajon rólam beszélnek?

 -Rayman, elhiszem, nekem is tetszik, de én inkább hű maradok Uglettéhez... viszont bevallom, komám, nem kutya a csaj, ahogy kinéz! - mosolyodott el a béka.

 -Biz úgy, komám! De mit mondtál, hogy is hívják?

 -Ly-nak! Héj, csapos! Két korsó sert, de rögtön! Olyan lassú a kiszolgálás - tette még hozzá.

 -Kéknyelű jó lesz? -kérdezett vissza a csapos.

 -Micsoda? Kék bor? Menj azzal a tintalével! -legyint a béka. Ray kuncogni kezdett.

 -Te soha sem fogysz ki a poénokból? Tintalé... Jééééézus... -nevetett, és felhörpintette a maga adagját.

 Nekem ennyi speciel elég volt! Nem is vagyok annyira gyönyörű... Vagy egy másik Ly-ről beszéltek. Nem hinném, bár lehet. Eltávolodtam a két idegentől.

 Alig fél óra múlva Rayman leugrott a székről, mondott valamit Globoxnak majd elhagyták a bulit. Osonva követtem... vajon hova mehetnek?

 De csupán a tengerpartra mentek. Mikor utolértem őket, csak ültek a homokban és nézték a csillagokat. Valószínűleg eltörhettem valami faágat, mert egyszer csak felémfordult. O-ó! Huhhhh. Még jó, hogy a fekete köpenyben nem látszok a sötétben.

 -Elnézést... Van ott valaki? -kérdezte, felkelve a földről és lassan felém indult...

Le fogok bukni! Te jó ég! Tutibiztos!

 Lassan hátrálni kezdtem... Ám a faág ismét utamba állt... És most még észre is vett a fa világos színe miatt. Éppen szólt volna hozzám, amikor megprödültem és eltűntem a lombok között.

 -Valaki volt itt - jegyezte még meg Rayman és visszaült Globox mellé.

- Na most boldog vagy? Ray? Ray! RAYMAN?! HOL VAGY MÁR MEGINT?!

Hála az égnek, hogy a fekete köpenyben nem vesz észre....

Info: Mambooo